Véleményem szerint a Magyar Köztársaság Alkotmányának ki kell mondania, hogy mivel Magyarország szuverén állam, az Alkotmánya fölötte áll az Európai Unió Lisszaboni Szerződésének és bármilyen más, esetleges későbbi jogforrásának. Csak így lehet az alkotmányjog szintjén garantálni, hogy az Európai Unió évtizedek óta folyamatosan erősödő hatalmi és egységesítési törekvései nem "darálják be" Magyarországot, nem morzsolják föl jogi eszközökkel a szuverenitását. Az Alkotmány jelenlegi szövegében a 2/a paragrafus első pontja deklarálja, hogy a Magyar Köztársaság egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja. Tudjuk, hogy ez a megfogalmazás a gyakorlatban a szuverenitás föladását jelenti, miután a Lisszaboni Szerződés óta a nemzeti vétójog már szinte nem létezik az EU-ban. Így döntően a Tanács és a Bizottság dönt Magyarország feje fölött az ország sorsát érintő kérdésekről úgy, hogy Magyarországnak mindkét testületben  csekély jelentősége, kevés szava van. (Ezen nem változtat az sem, hogy most egy fél évre majd látványos politikai "tűzijátékkal" a magyar EU elnökség akár el is fedheti ezt az alapvető helyzet. Hiszen "ránk figyel a világ"...)

 

Mivel a jelenlegi Alkotmány 2/a pontja biztos, hogy továbbra is benne lesz az újban is (esetleg nem ezen a helyen, hanem mondjuk 4/b pontként), ezért ezt (és az általa kifejzett alaphelyzetet) ki kell egyensúlyozni azzal, hogy az új Alkotmány kimondja, hogy jogilag fölötte áll a Lisszaboni szerződésnek és az EU bármilyen más későbbi jogforrásának is.